Főoldal / Egyház / Boldoggá avatták Daswa Benedek afrikai családapát

A Daswa szülők első gyermeke 1946-ban látta meg a napvilágot a Dél-afrikai Köztársaság északi részén. A törzsi neve, Tshimangadzo annyit tesz, mint valaki, aki csodálatos. Törzsének tagjai a zsidó szokásokat és rítusokat követték. Miután iskolába ment, a Samuel nevet használta, mivel Isten a bibliai Sámuelen keresztül is nagy csodákat tett. (Azt mondta ekkor az Úr Sámuelnek: „Íme, olyan dolgot művelek Izraelben, hogy annak, aki meghallja, belecsendül mindkét füle.” – 1Sám 3,11)

Apja halála után Samuel tizenévesen Johannesburgba került egyik nagybátyjához. Itt ismerkedett meg a katolikus hittel, itt keresztelték és bérmálták meg 1963-ban. A Benedek nevet Nursiai Benedek iránti tiszteletből választotta, és az „Ora et labora” jelszót is magáévá tette.

Visszatérve Limpopo tartományba tanári képesítést szerzett, majd általános iskolai tanárként és katekétaként dolgozott. A szülőket arra biztatta, hogy ne vegyék ki idő előtt gyerekeiket az iskolából, főképp ne a lányokat, akikre amúgy a korai házasság várt volna. Huszonnyolc évesen vette feleségül Shadi Eveline-t, akivel nyolc gyermeket neveltek. Nweli faluban máig emlegetik, hogyan segédkezett új iskola és templom felépítésében azzal, hogy furgonjával követ szállított az építkezéshez. Úgy emlékeznek a későbbi iskolaigazgatóra, mint aki mindig az elsők között érkezett a misékre.

A boszorkányság vádjával, amely a halálához vezetett, 1990 januárjában illették Mbahéban, ahol lakott. A falu előbb aszálytól, majd áradástól szenvedett, és egy viharban néhány kunyhó is lángra kapott a villámlástól. A falusiak elszántak voltak, hogy megtalálják azt, aki mindezekért felelős. Ilyen esetekben általában egy szangomát, vagyis boszorkánydoktort fogadnak fel, aki megmutatja, ki az a személy a közösségben, akit meg kell büntetni. Daswa elutasította, hogy egy varázsló szolgálataiért fizessen, és próbálta elmagyarázni, hogy az egész mögött ismert időjárási jelenségek állnak.

Néhány nappal később, február 2-án, amikor estefelé hazafelé autózott, faágak akadályozták a továbbhaladásban. Miután kiszállt a kocsiból, hogy felszabadítsa az utat, az útszéli bokrokból lesben állók sokasága rontott rá. Ahogy menekülni próbált, egy közeli kunyhóban keresett menedéket, ám kénytelen volt előjönni, mert az épület felgyújtásával fenyegetőztek. Még kapott időt egy rövid fohászra, mielőtt furkósbottal a fejére sújtottak volna. Ahogy a földön fekve haldokolt, a kunyhóból forró vizet hoztak elő, amit a fülébe, az orrába és a szájába öntöttek, hogy biztosak legyenek benne, hogy meghal.

A hely plébánosa nem tudott odamenni, hogy elvégezze a temetését, mivel halálos fenyegetést kapott. És bár Daswa sokakkal tett jót életében, az emberek is féltek elmenni, hogy megadják neki a végtisztességet. Rokonai közül többen mind a mai napig ugyanebben a faluban élnek a gyilkosok tőszomszédságában. Benedek fivére, Maxim elmondta, hogy mint keresztény embernek, el kellett fogadnia ezt a helyzetet. Szeretni igyekszik az ellenségeit, megbocsátott nekik, és nem költözik el mellőlük.

Daswa meggyilkolása 1990-ben szinte visszhang nélkül maradt a dél-afrikai apartheid utolsó, zűrzavaros és erőszakkal terhelt időszaka közepette. De ahogy teltek az évek, Daswa emléke nem halványodott a Limpopo vidékén. 2000 februárjában, halálának tizedik évfordulóján körmenetet tartottak halálának színhelyén.

Az egyházmegyei eljárás és a boldoggá avatási folyamat az akkori püspök Hugh Slattery MSC kezdeményezésére indult meg. A fokvárosi Edmund O'Neill szalézi kánonjogászt nevezték ki 2005-ben a „promotor iustitiae”-nek, az ügyésznek, akinek gondoskodnia kell arról, hogy a per minden szempontból megfeleljen a törvényes előírásoknak. A hivatalos egyházmegyei kánoni vizsgálat 2009-ben fejeződött be, a római Szentté Avatási Ügyek Kongregációja 2010-ben fogadta el.  Rómában 2010 novemberében Benedek pápa engedélyezte az "Isten szolgája" elnevezést.

Ferenc pápa 2015. január 26-án jóváhagyta a rendeletet a vértanúság kihirdetéséről. O'Neill atyának volt szerencséje felügyelni a maradványok exhumálását augusztus 24-én. Amikor felnyitották a koporsót kiderült, hogy a teste teljesen ép, és még ugyanezen a napon átszállították  a Mária mennybemenetele templomba, ahol Boldog Benedeket huszonöt évvel korábban eltemették.

2015. szeptember 13-i boldoggá avatásán több mint 30 ezren vettek részt, köztük a közben katolikus hitre tért anyja, gyermekei, valamint Augustine O’Brien atya, aki egykor megkeresztelte. Az ünnepségen részt vett Dél-Afrika alelnöke, Cyril Ramaphosa, aki ugyanazon tartományban született, és sok más hivatalos személy, az egyház és az állam képviselői. Az a tény, hogy Dél-Afrika fiát már boldogként tisztelik az erényei és a mártíromsága miatt, segít összetartani ennek az országnak a lakóit, férfiakat és nőket, számos etnikai csoportot, sok különböző vallást és több keresztény felekezetet.

Patrick Slattery, nyugalmazott tzaneeni püspök szerint Daswa Benedekre hősként és példaképként tekinthetnek a dél-afrikai emberek, mivel arra tanítja őket, hogy az alól az elnyomás alól is szabaduljanak fel, amely belülről fojtogat, és az irigység és a félelem áldozataivá tesz. A püspök szerint, ahogy egyre ismertebbé válik Daswa személye, egyre többeknek képes erőt adni, hogy szembeforduljanak a babonaság hagyományos formáival.

Ferenc pápa így emlékezett meg róla szeptember 13-án, az Úrangyala imádság után elmondott beszédében:

„Ma Dél-Afrikában boldoggá avatták Samuel Benedict Daswa családapát, akit 1990-ben – éppen 25 évvel ezelőtt – öltek meg az evangéliumhoz való hűsége miatt. Mindig nagyon következetesen élt, bátran vállalta, hogy a keresztény viselkedésformák szerint éljen, a világias és pogány szokásokat pedig elutasította. Tanúságtétele különösképpen a családokat segítse, hogy terjesszék Krisztus igazságát és szeretetét. És az ő tanúságtétele összekapcsolódik sok testvérünk és nővérünk tanúságtételével, sok fiatalt, öreget s gyermeket üldöztek, kidobtak és öltek meg, amiért megvallották Jézus Krisztust. Köszönjük meg Samuel Benedict Daswának és ezeknek a vértanúknak a tanúságtételét, és kérjük, hogy járjanak közben értünk.”

ANS-Fokváros/pecsiegyhazmegye.hu/Szaléziak.HU